Kertportal Ismerjük meg ezt a Földközi-tenger vidékéről származó, fészkes virágzatú és különlegesen dekoratív növényt, melyet articsóka néven illetünk. Ízletes bimbóját fogyaszthatjuk, levele pedig gyógyászati alapanyag.
Maga az articsóka vadon nem fordul elő, valószínűleg Délnyugat-Európából vagy Észak-Afrikából származik. Évelő, gyökértörzse minden évben vastagodik, fokozatosan elfásodik. A gyöktörzs legidősebb része 4-5 éves, ekkor elpusztul a gyöktörzs ezen része. Merev tőlevelekből álló levélrózsája általában felálló. Levelei szürkén molyhosak, felül fénylő zöld színűek.
A napos, esetleg enyhén félárnyékos, meleg területeket kedveli, melyeken még kevesebb vízzel is beéri. Ha árnyékba ültetjük, akkor a virágok elaprózódnak. A szép fejlődéshez 15°C feletti hőmérsékletet igényel, télen a fagytól takarással védeni kell.
Termessz otthon articsókát!
Szaporítható zöld rügy- vagy sarjdugványozással, de a legelterjedtebb a palántanevelés. A növények térigénye nagy, így legalább 1-1,5 méteres tőtávra ültessük őket. Februárban vagy márciusban cserépbe vethetjük, üvegházban vagy fűtött fólia alatt. Május közepétől lehet kiültetni. A cserépbe nevelt növényeket földlabdával együtt ültessük ki a szabadba, bőséges beöntözéssel jól megered.
A termesztés legkényesebb része a teleltetés. Fagyérzékenysége miatt takarni is kell. A fagyok előtt kupacoljuk fel, 25-30 cm magasságban. A felhasználható része, a bimbók a második évtől jelennek meg. A nagyméretű, még ki nem nyílt bimbókezdemények alkalmasak a fogyasztásra. A kékeslila sziromlevelek megjelenésekor az egyébként fogyasztható részek rostossá, rágóssá válnak. Időjárástól függően az első virágok nyílása júliustól várható.
A legelső szedés júniusban várható, egészen őszig szüretelhetünk. A fagyok előtt leszedhetjük a gyenge hajtásokat is, mivel ezek már nem fognak „befejesedni”.
Egy-egy tő 3-4 évig hoz bő termést, utána hozama leromlik, tehát újra érdemes kezdeni a telepítést.
Az articsókát már az ókorban ismerték. A rómaiak az étkezésen kívül gyógynövényként is hasznosították. Nevét tüskés fészekpikkelyeiről kapta. Olaszországban és Görögországban jelentős mennyiségben termesztik, hazánkban a múlt században lett ismert. Az articsóka elnevezés valószínűleg egy arab szóból (alkarsuf) ered, melynek jelentése: földi tüskés növény.
Keserű ízű szárlevelei gyógyászatilag aktív vegyületeket tartalmaznak, népgyógyászatban vércukorszint-csökkentő, epehajtó, vizelethajtó és gyomorerősítő szerként használják. Bőrgyógyászatban ekcémára és egyéb gyulladások ellen használják.
Virágkötészetben előszeretettel használják látványos, impozáns virágát. Az avantgárd kötészet alapját képezi. Ugyanakkor nem elhanyagolható az articsóka gasztronómiai jelentősége, hiszen ehető virágbimbója révén ízletes ételek alapanyaga. Különösen kedvelt az olasz és francia konyhában.
HA TETSZETT ÍRÁSUNK, OSZD MEG BARÁTAIDDAL, ISMERŐSEIDDEL IS FACEBOOKON VAGY INSTAGRAMON!
KÉRDÉSED VAN? FÓRUMUNKAT A FACEBOOKON TALÁLOD!
MÁR A YOUTUBE-ON IS! IRATKOZZ FEL!
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE HASZNOS TARTALMAKÉRT!
