Virtuális növények és a mesterséges valóságunk

Elmélkedő, vagy inkább elgondolkodtató rovatunkba ma egy számomra olyan témát hoztam, ami az utóbbi időben még erőteljesebb figyelmet érdemelne. A virtuális növények és a mesterséges valóság okozta dilemmát, amikor elhisszük azt, ami valójában sosem létezett. Csak a digitális térben.

A digitális térben hosszú ideje tudjuk, hogy mindent meg lehet szinte csinálni, amit csak az ember elképzel. Mióta ráengedték az emberekre a ChatGPT-t és más izgalmakat, mint a Bing Image Creator, azóta mégtöbb a kamuvirág, vagy virtuális növény a kertészkedős csoportokban. A tény eleinte nem izgatott, mert alkossanak az emberek, képzeletük szerint. De onnantól, hogy összekeverik a valóságot a virtuális világgal, na ott már bajok kezdődnek.

Stílusosan a mai cikk borítóképét is egy ilyen programmal, a fentebb belinkelttel készítettem.

Valóság vs. virtuális világunk

Amikor először találkoztam ilyen jelenséggel a kertészet területén néhány hobbikertész zárt csoportba, akkor még nem gondoltam, hogy ekkora probléma kerekedhet belőle hamarosan. Félreértés ne essék: nem gondolom, hogy #mindmeghalunk, vagy hasonló és nem is riogatás, inkább egy elgondolkodtató dolog az, hogy vajon amikor a lenti képet meglátja valaki, miből gondolja, hogy az igazi?

„Különleges virág” – vallja a csoport egyik tagja. Először azt gondolnánk, hogy troll poszt, de a kommenteket olvasva messze nem. Volt, aki vetőmagot is kért belőle. Komolyan.

Mit láthatunk kívülről? Egyrészt bár vannak igen nagyszerű csodák és mintázatok az állatvilágban, már a fények is elég mesterségesek. Az alsó két levél sem illeszkedik „egymáshoz”, mintha két külön növényről lenne. Bár szeretünk rácsodálkozni a világra, de a nagyon műen tökéletes dolgok mindig gyanúsak. Mint az egyenemberek a közösségi oldalon: egyformára besütött haj, egyforma szemöldök, egyforma smink és ugyanaz a ruha. Valami nem oké.

A másik érdekesség, hogy a virágokban minden részüknek van funkciója. Ennél meg tudnánk saccolni, hogy melyik részének mi a funkciója?

Nem, ez nem létező növény.

„Különleges”. Ez tény és hatalmas nagy csillogó szemei is vannak a virágnak. Akár egy rajzfilmfigura.

Amellett, hogy szintén gyanakodni lehetne a mesterkélt arcformán, azért a mesterséges fények, a „túlzott tökéletesség”, az elmosott részek a „pocaknak tűnő levélszerűségnél”….

Mintha egy mesekönyvi figura nézne ránk a képen keresztül. És bármilyen meglepő, a szemeket magnak nézték sokan. Mint a szögletes dinnye esete, mely valójában csak szintén ermelői csalafintaság.

De ennél is szebb, amikor még a gyanút is el akarjuk terelni: „Nem mű, igazi” és természetesen dorombol is? a kertészet egyiik régi bűvésztrükkje is lehetne, mint az ülő Buddha formájú termés, melyhez műanyagformát is lehet kapni természetesen az Aliexpressen.

Itt is bármennyire is cuki macskát gondolunk mögé, azért nem árt tudni, hogy csak a képzeletünk és a virtuaális valóság játszik velünk.

Ezeket a képalkotáshoz alkalmas leírásokat nevezik az AI-kedvelők promtoknak és a promtokkal írjuk le azt, mondjuk így szabadszavasan, hogy milyen képet szerkesszen a program. Ez ennyire egyszerű.

Meditáció és megfigyeléses gyakorlatok

Még a 2000-es évek elején, amikor kijártam oktatóként a meditációs és mentálhigiénés tréner képzést egy Jógaakadémia szervezésén keresztül, ott az egyik feladatunk pont ehhez illeszkedett. Hogyan tudjuk az elménknek megtanítani, hogy rájöjjön magától, hogy vajon mi az igaz és mi a hamis a környezetünkben?

Minden nap reggel kell keresni egy növényt. Bármilyen növény lehet. Akár a trolibusz megállójában cseperedő gyom is. Nem a növény fajtája a lényeg, hanem a valóságossága és minden ap figyeljünk meg rajta valamit. Valami újat!

Első nap figyeljük meg a leveleket. Majd a szárat, a hajtást, a virágot. És minél tovább vizsgáljuk napról-napra, annál több valdi részletet veszünk majd észre: ilyen lehet a leveleken lévő szőrözöttség. Szemléljük meg azt is, hogyan mozog a szélben a növény. Hogyan néz ki esőben és eső után.

A virtuális növények sok esetben nagyon hasonlóak lehetnek, de az elme az ilyen gyakorlatoknál elkezdi megtanulni a valóság és a kamuvilág közötti különbségeit. Nem fogunk félni egy filmbéli póktól sem vagy egy hirtelen elénktárt „ijesztő” rovartól sem a közösségi oldalakon, mert a virtuális növények és a virtuális világ teremtményei mindig egyfajta furcsa „más” hatást fognak tükrözni elménk felé.