Kertportal A szalvesztrolok teszik értékesebbé a biotermelésű zöldségeket, gyümölcsöket és fűszernövényeket
Nemrégiben jelent meg egy írás a Biokontroll Hungária oldalán, ami magyarázatot ad arra, hogy miért is keserűbb többek között a fejessaláta, ha biológiai növénytermesztésben termelik. A szalvesztrolok a fitoalexinekhez tartozó azon vegyületek, melyeket a növény védekező anyagként termel az őt érő stressz hatásokra, mint például a gombabetegségek, vírusok, baktériumok támadásai, az uv-sugárzás, illetve a kártevő rovarokkal szembeni védelemként. A szalvesztrolok jelentősége emberekre vonatkozóan is megemlítendő, hiszen ráksejtképződés gátló hatásúak: miközben a rákos sejteket pusztítják, az egészségeseket nem háborgatják.
Ezek keserű ízű anyagok, melyek jelentős mennyiségben csak biotermelésű zöldségekben, gyümölcsökben és fűszernövényekben termelődnek. Azok, akik biotermékeket fogyasztanak valószínűleg nagyobb védelmet élveznek a rákbetegségekkel szemben, mint azok, akik a konvencionális termesztésből származó termékek mellett döntenek.
Kísérletek a témában
Hollandiában 10 férfiből kb. 4, illetve 10 nőből kb. 3,5 lesz rákos élete folyamán. Az összes rákbetegségnek kb. 1/3-a a dohányzás számlájára írható, a táplálkozási faktorok pedig egy további harmadért felelősek. Ez utóbbi alatt értendő a nem teljes értékű, illetve az egyoldalú táplálkozás, a túl kevés zöldség- és gyümölcsfogyasztás, valamint a táplálékban lévő rákokozó anyagok jelenléte.
Angol tudósok felfedeztek egy fontos tumor szelektáló mechanizmust, melynek során bizonyos, az élelmiszereinkben megtalálható növényi anyagcsere termékekkel rákos sejteket semmisíthetnek meg. Ezek a növényi anyagok a szalvesztrolok, melyek az utóbbi évtizedekben a táplálékainkból nagyrészt teljesen eltűntek. Ez alól kivételt a biotermékek képeznek.
AZ ÚJ CYP1B1 NEVŰ ENZIM
Az 1990-es évek elején az aberdeeni egyetemen Dan Burke professzor kutatócsoportja tumorsejtekben fedezett fel egy új P450-típusú citokróm enzimet, a CYP1B1-et.
A CYP1, a CYP2 és CYP3 enzimek ún. P450-típusú citokróm enzimek, melyek feladata a testben az endogén anyagcseretermékek (metabolitok) és a testidegen exogén toxikus anyagok (pl. a rákkeltő xenobiotikumok: mint az élelmiszer-adalékok, a gyógyszerek, számos a levegőben, vízben és élelmiszerekben előforduló, ipari vagy mezőgazdasági tevékenységből származó vegyi anyagok, növényi toxinok) méregtelenítése.
Mivel a xenobiotikus anyagcsere első fázisa a májban megy végbe, így ezek az enzimek elsősorban a májban találhatóak meg, de jelen vannak még egyéb szervekben, így a belekben, a vesében és a tüdőben is.
Más P450-típusú citokróm enzimek a CYP11, CYP17, a CYP19 és a CYP21-es enzimek, melyek a szteroidok, zsírsavak és prosztaglandinok szintézisében vesznek részt, mellyel a sejtszabályozásban és a sejtek közötti információ átvitelben játszanak szerepet.
EGY ENZIM CSAK TUMORSEJTEKBEN
Az újonnan felfedezett CYP1B1 nevű enzim különlegessége az, hogy kizárólag rákos (emberi) sejtekben lehet kimutatni, de egészséges szövetekben nem. Burke professzor ezen megállapítását több független laboratóriumban, így a bostoni Dana-Farber Rákkutató Intézetben is megerősítették.
Habár a CYP1B1-es gént egészséges sejtek is tartalmaznak, normál körülmények között nyilvánvalóan nem, vagy csak alig jutnak érvényre. In vitro kísérletekben kimutatták, hogy a CYP1B1 a karcinogéneket aktiválni tudja, de valószínűleg a rák keletkezésében mégsem játszik szerepet, mivel ez az enzim a normál sejtekben inaktív.
Burke professzor eredményei
Mindenesetre Burke professzor kutatócsoportja a CYP1B1-es fehérjét minden emberi tumorsejtvonalban megtalálta. Közben több tudományos bizonyíték is van arra, hogy a CYP1B1-es enzim jelentősen megnövekedett expressziója (kifejeződése) közös ismertetőjegye szinte minden, embereknél előforduló rákformának. Éppen ezért az indukálható CYP1B1 fehérje általános tumorjelzőként tekinthető. A sejtekben lévő CYP1B1 fehérjék immun-hisztokémiai standard eljárásokkal való kimutathatósága által a rákbetegségek a jövőben remélhetőleg már korai stádiumban felismerhetőek lesznek. Burke professzor úgy véli, hogy a CYP1B1-es gént egy, a szabályozásból kifutott testi sejt „kapcsolja be” (aktiválja), hogy szelektíven távolíthassa el a tumorsejteket (tumorszupressziós gén).
CYP1B1 FEHÉRJÉK ÁLTAL AKTIVÁLT PREKURZOROK
A CYP1B1 fehérjék felfedezése vezette el a kutatást a természetes és a szintetikus rákellenes szerekhez, az ún. citosztatikumokhoz, melyek CYP1B1 fehérjék által aktiválódnak. A prekurzorok vagy előanyagok önmagukban véve nem vagy alig mérgezőek, de CYP1B1 enzimek hatására mérgező szubsztanssá alakulnak, melyek a tumorsejtek apoptózisához, vagyis programozott sejthalálhoz vezetnek. A helyzet viszont fordítva látszik azoknál a rákellenes gyógyszereknél, melyeket a CYP1B1 fehérjék inaktiválnak, ezáltal hatástalanok lesznek (tumorrezisztancia). Többek közt ez a helyzet a Docetaxel, az Ellipticin, a Mitoxantron és a Tamoxifen esetében. A manapság használatban lévő citosztatikumok komoly mellékhatásokkal rendelkeznek, mivel ezek nemcsak a tumorsejtekre mérgezőek, hanem az egészséges szövetekre és sejtekre is. Azon – lehetőleg természetes eredetű – prekurzorok vagy előanyagok megtalálása, melyek csak rákos sejtekben aktiválódnak, óriási tudományos előrelépést jelentenének a rák ellen folytatott küzdelemben.
A SZINTETIKUSTÓL A TERMÉSZETES ALAPOK FELÉ
Burke professzor a leicesteri Montfort Egyetem meghívása révén került kapcsolatba Gerry Potterrel, aki a klinikai kémia tudományág professzora, illetőleg rákellenes gyógyszerek fejlesztési szakértője. Potter a CYP1B1 felfedezéséhez való csatlakozás során kifejlesztette az első szintetikus előanyagot (a DMU-135-öt), mely CYP1B1 fehérje hatására tyrosin-kináz inhibitorrá alakult, így hatékonyan pusztította a rákos sejteket.
A DMU-135 aktív összetevője egy sztilbén szerkezet. A sztilbének 1,2-difenil-etilén funkciós csoporttal rendelkező bioaktív szerves anyagok.
Burke és Potter professzorban felmerült a kérdés, hogy vajon a táplálékainkban is hasonló kötésekben fordulnak-e elő ezek az anyagok, melyek CYP1B1 fehérjék hatására citotoxikus anyagokká aktiválódnak.
Rossz hír vagy érdekesség?
Becslések szerint az emberi sejtekben naponta akár 1000 db rákos sejt is képződik, ezek többsége azonban gyorsan és hatékonyan leépül és nem vezet tumorok kialakulásához.
A kérdés, hogy „az emberek miért lesznek rákosak” nem jó, ehelyett fordítva kell feltennünk a kérdést! Vagyis hogy az emberek akkor mégis miért nem lesznek mind rákosak? Talán a CYP1B1 enzim az evolúció során kifejlesztett egy önpusztító mechanizmust a rákos sejtekben, hogy a szervezet ellenőrzése alól kifutó sejtek így szelektíven eltávolíthatóak legyenek. (A CYP enzimek kora egyidős az emberiséggel.) Ha pedig ez így van, akkor logikus a feltételezés, hogy a CYP1B1 enzim a táplálékból veszi fel azt az összetevőt, melynek segítségével a rákos sejteket apoptózisra (pusztulásra) kényszeríti. Ez lehet egyik módja annak, ahogy táplálékaink meg tudnak óvni minket a rákbetegségektől.
Burke és Potter professzor kutatócsoportja elkezdte keresni a táplálék alkotórészek között azokat az összetevőket, amelyek a tumorsejtekre mérgezőek és szubsztrátként szolgálnak a CYP1B1 enzim számára. Az eredményeket Potter professzor 2002-ben publikálta. A kísérletek során bebizonyították, hogy a rezveratrol (ami nem más, mint 3,5,4-trihidroxi-sztilbén) a CYP1B1 enzim hatására a rákos sejtekre nézve halálos tirozin-kináz inhibitorrá, piceatanollá alakul át.
Rezveratrol
A rezveratrol a természetben előfordulő fitoösztrogén, mely a kékszőlőben, a vörösborban, dióban, ribizliben, szilvában, egyes fenyőfélékben. Például a paradicsom héjában is megtalálható. A rezveratrol antioxidáns, gyulladásgátló, antivirális, rákmegelőző hatású és idegvédő tulajdonságokkal rendelkező vegyület. A rezveratrolról már korábban tudták, hogy hozzájárul a tumorképzés megakadályozásához, a vizsgálatban pedig be is bizonyították annak ráksejtpusztító képességét.
A kék borszőlő és a ribizlifélék nagyon fontos forrásai a rezveratrol, a piceid, az asztringin és a viniferin nevű sztilbén vegyületeknek.
Egyéb rezveratrolhoz hasonló növényi anyagok, mint a pinosztilbén, a dezoxirhapontigenin és a pterosztilbén szintén reagálnak a CYP1B1 enzimmel. Ezeket többek között a koreai rebarbarában (Reheum undulatum) találták meg. A pterosztilbén (ami egy 3,5-dimetoxi-4-hidroxi-sztilbén) bizonyítottan antioxidatív és gyulladásgátló hatású, valamint indukálja a tumorsejtek pusztulását.
RÁKSEJT PUSZTÍTÓ SZALVESZTROLOK
Közben angol kutatók több mint húszféle növényi összetevőt (bioflavonoidokat, karboxil savakat, sztilbéneket és sztilbenoidokat) azonosítottak zöldség, gyümölcs és fűszernövényekben, melyek közös tulajdonságai, hogy aktiválva őket CYP1B1 enzimmel, a rákos sejtekben mind pusztulást indukálnak. Ezek biokémiailag olyan vegyületcsoportot alkotnak, melyek szerkezete részben azonos a velük nem rokon pharmakophorokkal, így ez a felelős farmakológiai hatásukért. A kutatók a fitonutriensek ezen csoportjának a „szalvesztrolok” nevet adták. (A „salve” a salvere latin szóból származik, melynek jelentése megmenteni, a „strol” pedig a rezveratrolból vezethető le.) Azt azonban, hogy pontosan mely fitonutriensekről van szó, arról egyelőre nem árulnak el többet.
KEVÉS A SZALVESZTROL A MAI ÉLELMISZEREINKBEN
Potter professzor és kollégái a szalvesztrolok utáni kutatások közben érdekes felfedezést tettek: a szalvesztrol-tartalom a friss zöldségekben, gyümölcsökben, fűszernövényekben és a feldolgozott élelmiszerekben roppant változó mennyiségben van jelen.
A konvencionális termesztésben használatos gombaölő szerek például drasztikusan lecsökkentik a termesztett növények szalvesztrol-tartalmát. Nem csoda, hiszen ha a növény kívülről védelmet kap, többé már nem lesz rá szüksége, hogy fitoalexineket termeljen.
A vegyszerekkel kezelt növények viszont a növényvédőszer maradékok miatt rákkeltő anyagokat is tartalmazhatnak. Az utóbbi 50 év folyamatos növényszelekciós és nemesítési tevékenysége pedig odáig vezetett, hogy azokat a növényeket, melyek természetes módon gazdagok voltak szalvesztrolokban, ma már alig termesztik. Az emberek a keserű ízeket nem igazán kedvelik, így például egy keserű bimbóskel helyett szívesebben esznek édes ízű bimbóskelt.
A mai ember előnyben részesíti az egységes megjelenésű, egyforma nagyságú, színű és formájú gyümölcs- és zöldségféléket. Ellentétben a régi fajtákkal, melyek általában kevésbé méretesek, viszont sok bennük a szalvesztrol.
Eltűnt keserűanyagok
Az élelmiszergyártók eltávolítják a szalvesztrolokat az ízük, a színük, a „tisztaság” miatt az élelmiszerekből. Pl. a gyümölcslevekből vagy az olívaolajból, így az ízük édesebb lesz, anélkül, hogy cukrot kellene hozzájuk tenni. A feldolgozott élelmiszerek ezért általában csak nagyon kevés, vagy semennyi szalvesztrolt sem tartalmaznak.
Burke és Potter professzor kutatócsoportja arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a mai élelmiszereink 80-90%-al kevesebb szalvesztrolt tartalmaznak, mint 50-100 évvel ezelőtt. És már csak a biotermelésű, finomítatlan élelmiszerekben van releváns mennyiségű szalvesztrol-tartalom. Ezen védőanyag kivonása és a rákkeltő anyagok élelmiszerekhez való hozzáadása bizonyára nagyban hozzájárult az utóbbi évtizedek növekvő rákos megbetegedéseihez.
NÖVELNI KELL A SZALVESZTROL BEVITELT
Hogy a rákos megbetegedésekkel szemben jobban védettek lehessünk, ahhoz a szervezetet a feldolgozatlan, biotermelésű zöldségek, gyümölcsök és fűszernövények elfogyaszása által tudnánk nagyobb mennyiségű szalvesztrolokhoz juttatni. Angliában fut egy projekt, melyben olyan zöldség- és gyümölcsfajok után kutatnak, melyeknek természetesen nagy a szalvesztrol tartalmuk. Mivel a szalvesztrolok hőstabil anyagok, elkészítéskor a zöldségeket legjobb, ha pároljuk vagy wokban készítjük. Főzni viszont nem ajánlott, mivel a főzővíz kilúgozza őket.
A szalvesztrolok természetes forrásai:
Zöldségekben: leveles zöldségek, articsóka, spárga, zsázsa, zsombor, mindenféle káposzta, paprika, avokádó, bab, kelbimbó, sárgarépa, zeller, uborka, spenót, sütőtök, cukkini, padlizsán. Gyümölcsökben: piros gyümölcsök, olajbogyó, áfonya, szőlő, alma, szamóca, szilva, füge, málna, mandarin, narancs, faeper, körte, dinnye, ananász, mangó.
Gyógynövényekben és teákban: petrezselyem, bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, zsálya, menta, pitypang, útifű, csipkebogyó, máriatövis, galagonya (bogyó), kamilla, apró bojtorján, citromverbéna. Vannak olyan, a biotermesztésben is alkalmazható növénykondicionáló készítmények (pl. az algakivonatokból, növényi aminosavakból, poli- és oligoszacharidokból, kálium-, illetve foszfát-vegyületekből összeállított ALGINURE). A növényi védekező anyagok bioszintézisének beindításával éppen a szalvesztrolok mennyiségét növelik a növényekben.
Növénynek és embernek is jó
Az ilyen készítmény alkalmazása tehát nemcsak a növény betegség-ellenálló képességének fokozására alkalmas. Valószínűleg az emberi egészség megőrzését elősegítő anyagok képzését is fokozza a kultúrnövényben.
A keserű vagy csípős ízért felelős szalvesztrolok tehát a fitoalexinek közé tartoznak, melyek főleg a biotermelésű zöldségekben és gyümölcsökben koncentrálódnak. A különböző táplálékkiegészítők (multivitamin készítmények, niacin, biotin, C-vitamin, magnézium és szelén) szalvesztrolokkal való kombinálása. A testmozgás által a sejtekhez szállított többlet oxigén mind jelentősen hozzájárulnak a rákbetegségekből való felépüléshez. Ezt persze még további klinikai vizsgálatoknak alá kell támasztaniuk.
A szalvesztrolok felfedezése mindenesetre további jó ok arra, hogy étkezéseinkben a friss és feldolgozatlan bioélelmiszereket válasszuk.
Petra de Jong
Fordította és aktualitásokkal kiegészítette: Kőrös Katalin
Forrás: Biocont Magyarország Kft. (Biokultúra 2012/3-4)
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE HASZNOS TARTALMAKÉRT!