Nyírfavíz: a régi csodaszer

Mi is az a nyírfavíz? Egyeseknek virics, másoknak nyirics, sokféle elnevezése ismert, vagy kevésbé ismert. Mivel mi magunk sem tudtuk volna jobban összefoglalni erről az ismereteket, így következzen egy írás az Antalvali.com-ról.

„A nyírfa nedve évszázadok óta értékes itala az emberiségnek. Már a XIII. században egy perzsa geográfus megemlíti, hogy bizonyos ázsiai népek a nyírvízzel oltják szomjukat. A 14. században az első német természetleíró, Conrad von Megenberg is említi a nyírvizet, mint a hétköznapi emberek frissítő italát. A nyírvíz a szláv népek, a románok között is igen elterjedt ital, de isszák a lappok, svédek, finnek, észtek, votjákok, baskírok és különböző szibériai népek. Észak-Eurázsiában a nyírvíz fogyasztása a hal- és húsfogyasztásnál fellépő skorbut ellensúlyozására szolgál.

A nyírfanedv a nyírfa „vére”. Ez a különleges anyag egy évben egyszer gyűjthető és mindössze 3 hét áll rendelkezésre a csapolásra.

Nyáron a nyírfák magukba szívják és elraktározzák a napfényből származó energiát és egyéb tápanyagokat, hogy a következő évben használják fel azokat a növekedéséhez. Ahogy az őszi nappalok rövidebbé és hidegebbé válnak, a nyírfák a nyár alatt felhalmozott energiát a gyökereikben tárolják, várva a tavaszt és ezzel a fa felébredését. A hosszú és hideg tél alatt a nyírfák pihennek. Energiaraktáraik biztonságban vannak a gyökerekben. Amint megjön a tavasz, a nappalok hosszabbak lesznek és a hó olvadni kezd, a nyírfák felébrednek és a gyökerükben tárolt energia által készen állnak az új növekedési időszakra. A nyírfaerdő tavaszi ébredését jelzi, ha letörünk egy ágat és az a törésnél csöpögni kezd. Ez a biztos jele annak, hogy a „Mahla”, a nyírfavíz a gyökerekből az ágak felé áramlik. Ha a fülünket a fa törzséhez szorítjuk, még hallani is lehet a nyírfavíz áramlását a fában. Egy régi finn népi megfigyelés szerint a nyírfavíz akkor kezd el keringeni a törzsben, amikor a hó teljesen elolvadt egy jól látható kört hagyva a fa lábánál.

A csapolás úgy történik, hogy a nyírfába vagy mélyedést, gödröcskét (Nyírség: lék, vék, tejke; Székelyföld: göbéc, gübü, hajk) vájnak, s az abba összegyűlt levet kiszürcsölik, (bodza)csővel kiszívják, vagy (manapság korszerűbb eljárással) a fákat 5-8 cm mélyen meglékelik és csöveket raknak bele, amin keresztül kifolyik a nyírfalé. A fának ez az eljárás nem árt, mert csupán a tápanyag egy része folyik ki, és a megcsapolás helyei a növekedés során automatikusan benőnek. Ezt leginkább a vérvételhez lehetne hasonlítani.

A nyírfanedvet frissen, üdítő italként vagy erjesztve, szeszesitalként fogyasztják. Olykor a bort ízesítik vele.

A nyírfanedv egy színtelen folyadék, amely betulint, komplex szerves savakat (főként: nikotinsav, almasav, glutaminsav), ásványi anyagokat (makroelemek, mikroelemek, nyomelemek, főként: kálium, kálcium, nátrium, magnézium, mangán, foszfor, cink, réz), fruktózt, glükózt, aminosavakat, vitaminokat, proteineket, természetes erjesztő anyagokat, növényi fitovegyületeket, és fitoncidokat (antimikrobális szerves vegyületek, amit a növények termelnek saját „immunrendszerük” védelmére) tartalmaz kimutatható mennyiségben.

A nyírfanedv egy magas biológiai hasznosulású, természetes élelmiszer.

A nyírvíz a szervezetben a homeosztázis, a belső egyensúly visszaállításában vesz részt. A homeosztázis felborulásáért felelős méreganyagokat, salakanyagokat magába zárja, míg kolloidális összetevőit a sejtjeink hasznosítják. Ioncsere képessége egyedülálló.