Meszezzük a fák törzsét vagy káros dolog?

A napokban kering egy Facebook poszt az interneten, amit sorra osztogatnak meg az emberek: diófa dióburok-fúrólégy kapcsán, de olyan rosszul kivitelezett meszezést mutat a kép, hogy muszáj szót ejteni a meszezésről. Meszezzük a fák törzsét valójában? Vagy ez egy káros dolog?

Egy fenntartható kertes csoportban is parázs vita alakult ki a témában és ígértem, hogy hozok róla egy gondosabb összefoglalást, ami talán jobban rávilágít a meszezés kérdésére és bővebb lesz, mint egy behatárolt kommentben válaszolni.

Meszkedvelő és mészkerülő növények

Mielőtt a törzs meszezésére kitérnénk, az egyik legnagyobb ellenérvet beszéljük át: a növényvilágban vannak mészkedvelő növények és vannak mészre semlegesen reagálók és vannak igen komolyan mészkerülő növények. Így ha az az egyedüli ellenérve valakinek, hogy a növényeknek nem tesz jót sosem a mész, akkor a jó hír az, hogy ha mészhiányos talajba mészkedvelő növényt ültetünk, ugyanúgy senyvedni fog, mintha meszes talajba ültetnénk mészkerülőt.

A mész mennyisége sem mindegy. A kérdéses posztban olyan töményen, sűrűn volt bekenve és majd aláöntözve a tömész mészhidrát, hogy rossz volt nézni. A meszezést ha végezzük, minden esetben rendesen felhigítva kell végezni, nem teljesen töményen!

Sima kéreg és a meszelt kéreg hőelnyelése

Direkt nem a bonyolultabb biokémiai folyamatokkal kezdem, mert még vannak olyan fizika órán is tanult alapok, amit szerintem mindenki ismer, csak nem tudja gyakorlatba lefordítani.

A sötét, fekete, sötétbarna felületek nagyon elnyelik a hőt (napsütést) és télen is azok a felületek lesznek leghamarabb kiolvadva, ahol valami sötét színű tereptárgy vagy hely van. Ez a helyzet a fa kérgével is, mert a sötét kéreg hamarabb melegszik fel, mint egy világos kéreg. Tehát pl. egy nyírfát nem kell meszelni, de egy barackfánál jó lehet etéren.

Tehát kéreg és kéreg között is óriási különbség lehet a hőelnyelés szempontjából és ennek kapcsán mindjárt sor kerül a biokémiai oldalra is. Minél világosabb egy kéreg, annál jobban veri vissza a fényt, ergo annál kevésbé, annál hamarabb tud átmelegedni, ami a tavaszt jelenti egy fának.

Hogyan veszi észre a fa, hogy tavaszodik?

Már korábban írtunk itt az oldalon többször arról, hogy a fa “agya” a föld alatt van, vagyis a valódi biokémiai folyamatok vezérlőközpontja a gyökérnél zajlik és a gyökerek körüli gombamicéliumok körül. A poszt alatti kommentelő arra hivatkozott, hogy a meszelés káros és értelmetlen, hogy a rügyeknél ha süt a nap, a fa ki fog hajtani.

A folyamatok meg valójában másképp zajlanak. Amikor elkezd télen kisütni a nap, a rügyek valóban érzékelik a plusz napfényt (és meleget) és elkezdenek jelezni a gyökerek felé a növényi nedveken keresztül, hogy szerintük tavaszodik. De a kéregnél már nem feltétlen kommunikálódik le ez az információ, a gyökértérben meg még fagyos a talaj és így a gyökér nem fogja elindítani a nedvkeringést (mert nem a rügy indítja el, hanem a gyökér, erről is írtunk már korábban), hiszen ott még fagyos a talaj.

De mi kell ahhoz, hogy a gyökér is tavaszt érezzen?

A gyökerek növekedéséhez foszforra van szükség. A foszforról viszont fontos tudnivaló, hogy csak adott hőmérsékleti (és pH)-tartományban tud a növény számára felvehető lenni.

A pH is fontos ugyan, itt mutatja is az ábra:

Itt a táblázat is jól szemléleteti, hogy ha a pH-érték nem ideális, akkor a tápelemek máris nem lesznek felvehetőek a növények számára. A hőmérsékleti eltérések is ugyanígy megjelennek a növényeknél és mivel a lombtalan téli növény a gyökerén keresztül tud tápelemekhez jutni, így a talaj hőmérséklete lesz az, ami megadja azt, hogy a gyökeresedés és a gyökerek nedvkeringéséhez kellő foszfor felvehető legyen. Pl. pont a foszfor az, ami rendkívül rosszul felvehető, egyes növényeknél szinte nem is (paprikák). (Forrás: Sawers et al., 2007)

Ugyanez a tanulmány írja: “Foszforhiány esetén: A fehérje, cukor és keményítőszintézis lelassul, a cellulózképződés felgyorsul. A szaporítószervekben a hiánya késlelteti a virágzást, az érést, ez a változás a gabonanövényeknél szembetűnőbb. Amennyiben a foszforhiány tartós, drasztikus szemtömegcsökkenést lehet észlelni. Foszforhiány miatt a növények nem fejlődnek megfelelően, növekedésük üteme csökkenni fog, merev tartásúak lesznek.” (Forrás: Sawers et al., 2007)

A növény a foszfort H₂PO₄^–, HPO₄^2- formában szerves vegyületekből (fitin, nukleinsav) képes felvenni. Enzimek segítségével ezekből foszfát-ionokat hasít le, és ezeket veszi fel. Ez a folyamat a gyökérfelületen játszódik le, lassúbb, mint a szervetlen ionok felvétele.

Tehát ha biokémiai oldalról kell megközelíteni a dolgot: minél később melegszik át a törzs (szakszerű meszezés) és minél később melegszik át a talaj (mulcsozás), annál később lesz felvehető a foszfor, ami az egész folyamat mozgatórugója lesz és kihirdeti a tavaszt.

Végül a növényvédelmi szempontok

Mivel a növényvédelmi szempontok jobban ismertek, így abba talán méylségeiben nem is megyek bele, hiszen az az egy olyan meszezés melletti álláspont, amit a fatörzsek meszelői előszeretettel hangoztatnak. A kéreg alatt megbújó kártevők és kórokozók ellen is hatékony, de inkább azt emelném ki, hogy a már fentebb említett növényi nedvkeringés hatására a kéreg fagyléces lehet a hirtelen “beindulástól”. Ilyenkor ez később fog gondot okozni, de ha lassabban melegszik át a törzs, akkor a keringés sem hirtelen indul be és nem keletkeznek fagylécek a törzsön.

Kicsi magyarázat más tollából, de szintén hiteles forrásként: “A téli napsütés másik veszélye, hogy ott, ahol a törzs felmelegedett, a növényi sejtek aktívabbá válnak. Emiatt több vízre van szükségük, mint amennyit a „téli pihenőjüket töltő” gyökerek biztosítani tudnak, ezért a kéreg lassan elkezd kiszáradni, ami szintén hozzájárul a repedések kialakulásához. A kéreg repedései pedig kaput nyitnak a különböző baktériumoknak, gombás fertőzéseknek és élősködő rovaroknak, amelyek a fa belsejébe hatolva legyengítik a növényt.” – vallja Sipos gazda

Borítókép: Gardenart.rs