Tanya városi szemmel

Tanya városi szemmel – mire is gondolunk?

30 évnyi fővároslakó életforma után egy régi álmunk vált valóra – Tanyára költöztünk. Sokaknak az jut rögtön eszébe, hogy „Nah egy újabb önmegvalósító család, akik majd koppannak”. Tudjuk, hogy sokak így gondolkodnak. Mások viszont nem értik, hogyan lehet a csodálatos fővárosunkból vidékre költözni. Mindenki a saját szemüvegén keresztül nézi a „Vidéken Újrakezdők” életét, így a miénket is.

A legviccesebb kérdéseket, melyeket hozzánk intéztek, gondoltuk leírjuk, hiszen annyira mókásak és egyben elszomorítóak, hogy nevessetek, derüljetek Ti is rajta, vagy kinek hogy tetszik, Rátok bízzuk.

Nézzük akkor a kedvenc kérdéslistánkat:

– Ahol laktok van WC? – Igen, van WC-nk. Angol WC, vízöblítős.

– Van fürdőszobátok vagy a kertben kell zuhanyozni? – Képzeld, fürdőszobánk is van, kettő is – és mindkettő a házon belül.

– Nem félsz a tanyán a sötétben? – A tanyán csak éjjel van sötét, de sötétben alszunk.

– És akkor most Te is ganét kell lapátolj? – Előfordul, hogy kertészkedés közben a friss szarvasmarhatrágyát el kell lapátolni.

– Most akkor a férjed bajszut növeszt, te meg nagyfenekű parasztasszony leszel? Igen gondolt rá, de nem áll jól neki. Én meg vékonyderekú parasztasszony leszek.

– Nálatok büdös van vidéken? – Miért nálatok a szmog rózsaillatú?

Ez csak pár kérdés volt a rengeteg hasztalan gondolat közül, melyet megkérdeztek tőlünk az elmúlt lassan fél évben.

Fura, hogy sokan mennyire nem tudják, hogy létezik a városokon kívül is élet.

Akkor milyen a tanyasi élet?

Mindenki számára más.

Aki dolgozni jár főállásban, annak ugyanolyan tanyán élni, mint a városban, annyi különbséggel, hogy a tanyán csend van, a levegő tisztább, mint a szmogos fővárosban. A tanyán csiripelnek a madarak, este hazafelé lassan kell haladni, mert bármikor elénk szalad egy őz, szarvas, vagy nyuszi. Tegnap benézett egy bagoly az ablakon. A távolban bocik bőgnek, hiszen születnek a kisbocik.

A legutóbbi hazaúton 15 őzt számoltunk meg a főút mellett, és jópár vaddisznót, nyuszit. Kell ennél több?

Milyen a tanyasi élet?

Sosem unatkozol. Hol fát gyűjtesz, darabolsz – mert fűteni kell a cserépkályhába, hol takarítasz, hol kertészkedsz és készülsz a következő kertészkedős időszakra: magvetés, palántázás, magágyelőkészítés…

Egyelőre két kutyánk van, így az állattartás nem ugyanaz, mint ha nagy baromfiudvar lenne, de lesz, nem riadunk meg.

Miért pont vidékre?

A városban nem lehetsz önfenntartó. Dolgozol és fizetsz – mindenért a levegőn kívül. Lakbér, rezsi (villany, víz, gáz…), élelmiszer, mindenféle adó és társai. Szinte esélyed nincs arra, hogy saját magad állíts elő mindent, amire szükséged van. Nyilván nem állok neki ruhát varrni magunknak – mert sokan összekeverik az önfenntartást az ősi önellátással.

A tanyán van lehetőséged magadnak előállítani az élelmiszerek nagy többségét – nyilván nem mindent. Ha szerencséd van, akkor a villanyon kívül kevés rezsid lesz: cserépkályha fával fűtve, fát magad gyűjtöd, vagy előállítod (mert ha nekünk sikerül, másnak is), víz jön hidroforral, és ha innen nézzük a dolgokat, ezzel igen sok teher lejön az ember válláról.

A rengeteg munka mögött, amit egy tanyasi élet rejt – rengeteg szépség is van és szabadság. A szabadság fogalma átértékelődik. Más az a szabadság, amikor a kikapcsolódást a mozi vagy a színház jelenti, és más az a szabadság, amikor a napsütésben leheveredsz a fűbe, magadhoz öleled a párodat, nyakadba ugrál két bolond vizsla, és nevettek – csak úgy.

Gondok mindenhol vannak. Most biztos azt gondolják sokan, hogy elvakult „vidékisták” lettünk, de nem. Mindenhol vannak gondok, csak a mértékük nem egyforma. Mert van remény. És ha van remény arra, hogy önellátó legyél, és ne függjél a világ forradalmaitól, háborúitól, városi kapzsiságaitól, a pénzügyi világtól (nyilván teljesen nehéz róla lecsatlakozni), és valódi emberi kapcsolatokat építhess ki, akkor azok a gondok amelyek jelen vannak, már nem is olyan hatalmasak. Mert könnyen megoldhatók, vagy kisebb-nagyobb munkával megoldhatók. De nem reménytelenek. Merhetsz álmodni. Mersz tervezni és mersz olyan dologba is belevágni, amibe régebben nem mertél, mert ott lebegett a városi szabadság hiánya a fejed felett.

Valódi emberi kapcsolatok: tudod a veled egy házban élők nevét? A szomszédodról mit tudsz?

A tanyán, kisvárosban hamarabb tudsz meg mindenkiről mindent, mint gondolnád. Persze ez a veszélye is, de jobb ha nem a FB-ról értesülsz valamiről, hanem látod, hallod, tudod. És hozzád is hamarabb jön át egy kávéra, teára bárki, mintha meghirdetnéd a közösségi oldalon, hogy bulit tartok.

Mióta itt vagyunk lent, többet ünneplünk, mint korábban. Minden hétre esik egy szülinap, és névnap vagy egy ünnepelnivaló. Ahol nem üzit írunk egymásnak, hogy „juhúú, gratulálok.”, hanem tényleg gratulálok…

Érted már miért más ez?

Ti mit gondoltok erről? Csak egy divathóbort vidéken újrakezdeni, vagy ez is csak egy újabb ötlet, ami pár év múlva a semmibe vész?