Japán kertek haza változatai

A japánkert egy olyan kertkialakítási forma, melynek eredetileg Japánban nagy hagyománya van. Itthon, hazánkban a szabályos formák és a precízen karbantartott növényzet a jellemző inkább csak rá.

A japánkert kialakításoknak többféle irányzata van. Az aprókavics (murva) a legismertebb földburkoló anyag a  „száraz tájkép”  (vagyis a karesansui) stílusú kertek esetében. A japánkertekben általában ezüstösen fehér aprókavicsot alkalmaznak, ezzel egy nagy kontrasztot kapnak. Ez a kavics az egyébként sötétebb területeken további fényforrást jelent. A japánkertekben gyakran utánoznak vízfelületeket szétterített aprókaviccsal (tenger és óceáni hullámokat idéző sávokkal). Ha magunk terítjük le a kavicsot, próbáljunk meg áramlatokat alkotni, hogy a víz valódi természetét mutassuk be. A murva előnye, hogy kevés karbantartást igényel és sokáig szép látványt nyújt.

Természetes építőanyagok előnyben

Mind a fa , mind a bambusz igen rugalmas anyag. A bambusz a japánkertek előszeretettel használt eleme: a boltívektől és kapuktól kezdve a teaház díszítésének kimunkálásáig mindenütt alkalmazzák. Szinte minden kerítés bambuszból készül, a fát pedig főleg a lugasok és pavilonok építéséhez használják.

Japán kertekben gyakran használt fafajta a japán ciprus (Cryptomeria). Ebből különböző építményeket is készítenek. A japánkertekben a fákat számos látványelemhez alkalmazzák, például teaházakhoz, lugasokhoz és hidakhoz. Inkább az építményekhez, mint a kerítések készítéséhez használják. A faoszlopokat lehetőleg eredeti állapotukban használjuk – azaz ne keressünk kerek vagy négyzetes alakra fűrészelt oszlopokat.

Például egy ösvény fölé kinyúló, akáccal felfuttatott pergola tartó- és keresztoszlopai készülhetnek természetes, hántolatlan faoszlopokból. A nyers és minimálisan megmunkált fa a rusztikus jelleget is kihangsúlyozza. A fát gondosan, mindig az adott funkciónak megfelelően válasszuk ki.
Az un. „ igujj” – kerítések 75 – 85 cm széles, 1,8 m magas kerítésdarabok. Általában épületek széléhez kapcsolódnak, és a részleges térelválasztó szerepet töltik be.
Gyakran láthatunk „ingujj” – kerítéseket vízmedencék mögött.

A japánkertekben a kerítéseket többnyire bambuszból készítik, de a bambuszt használják teaházak, fedett padok és egyéb kerti építmények díszítéséhez is.

Mi is beszerezhetünk megfelelő átmérőjű, import bambuszt – bár ezek minősége nem mindig megfelelő, gondosan válasszuk ki a repedésmentes és egészséges szálakat. A kerítéseket öt-nyolc évente felújítják vagy kicserélik a korhadás elkerülése érdekében.
Az ösvény fölött nagy, bambuszból készített boltívek segítségével jelezhetjük, mikor lépünk át a kert egy másik szegletébe. A nagy átmérőjű bambuszok hosszirányban széthasítva egyszerű, vízi látványelemként is alkalmazhatók a japánkert tervezésekor.  

A bambusz kültéri használatra nem pácolható vagy kezelhető megfelelően. A durva rost nem szívja fel a pácot; a védő festékréteg pedig gyorsan felhólyagosodik. Jobb, ha számítunk rá, hogy a cseréje valamikor esedékessé válik.

A bambusz élettartama attól függ, hogy mire használjuk a japánkert kialakításakor. Napsütötte helyen a nád gyorsabban eltörik. Próbáljuk meg távol tartani a talajtól, mert a nedvesség hamar elkorhasztja. Ennek kiküszöbölésére fektessük le nagy kavicsból álló alapot. Ezzel esztétikus és egyben hasznos részletet alakíthatunk ki kertünkben.

Borítókép: Pexels