Diólomb

Orosz Péter dióról szóló írását osztjuk meg Veletek, hiszen ennél bővebben magunk sem tudnánk összefoglalni a dió lombjáról való tudnivalókat.

Az őszi komposztálás idején rengeteg kérdés érkezett be hozzánk a diólombbal kapcsolatban. Szabad-e a komposztba tenni vagy sem? Kiperzselheti-e a fa alatti növényeket vagy sem? Allelopátiáról és hasonló kérédsekről kérdezősködtetek.

„Sárgul már a diófa levele, hideg akar lenni”  – mondja a katonadal.

A diófa lombhullató. Lombja a növényvilág törzsfejlődése során nem alkalmazkodott a fagyhoz, azért hull le.

Ősszel, amikor megváltozik, csökken a hőmérséklet, rövidülnek a napok, olyan változások indulnak el a diófa levelében, amelyek a lomb lehullását eredményezik.

A klorofill és számos más fehérje mennyisége lecsökken a levélben. Ezek hiányában a szénhidrátok és a fehérjék megszokott nyári termelődési folyamatai fokozatosan megszűnnek, a levélben lévő szénhidrátok és fehérjék tartalék-tápanyagokká alakulnak. A diófa kivonja a tartalék-tápanyagokat a levelekből, és téli raktározásra a fa egyéb részeibe kerülnek. Rügyekbe, vesszőkbe, törzsbe, gyökerekbe.

A klorofill elbomlása során narancssárga karotin, bíbor antocián, sárga xantofill színanyagok, pigmentek keletkeznek. Ezek változó mennyisége, kombinációja adja az őszi diófa gyönyörű színeit.

Ezt a csodás tüneményt a diófában számos enzim és hormon szabályozza. Fizikailag pedig a szél, illetve a lomb saját súlya okozza a lombhullást.

Ha a lombhullás idejét fagy előzi meg, a diólevél megfagy, nedvességét elveszti, egyszerre hull le.

Az őszi lombszíneződés módja nemcsak az évjárat hő- és csapadékviszonyaitól, hanem a fajtától is függ. A következő típusokat írják:

• -Korán világossárgára színeződik a lomb, és utána néhány héttel maradéktalanul lehull.
• -A lomb egy része sárgán hull, más része megbarnul, s a levélkék és a levélér külön hullnak le.
• -A lomb barnára színeződik, a levélkék korábban, a levélnyelek és az erek későbben és fokozatosan hullanak le.
• -A lomb egy része barnára, egy része feketésbarnára színeződik.
• -Késő ősszel a lombszín feketésbarna színezetet kap, a lombhullás lassú és vontatott.

A lombhullás nem jelent nagy veszteséget a diófa számára. Az értékes tápanyagok a fa egyéb részeibe vándoroltak, a cellulóz, a maradék poliszaharidok pedig a földre lehullva gombák és baktériumok kiváló, bőséges táplálékául szolgálnak. A diófa ősszel nagy mennyiségű tápanyaggal látja el környezetének élővilágát. Az elbomló lombból humusz lesz, bővül a talaj szervesanyag-készlete.

Végeredményben minden, a talajra került szervesanyagot a baktériumok és a gombák bontanak el. A diólombot is, a dióhéjat is. Enyészet, tápanyag, körforgás.

Nem igaz, hogy a diófa kizsarolja a talajt. Az a tapasztalat, hogy a diófa alatt kevésbé nő sok növény, még a fű is kipusztul, a diófa által termelt méreganyagnak, a juglonnak a hatása, ami a diófa kivágása után már nem érvényesül tovább. A talaj pedig megnövekedett táperővel várja az újratelepítést.