Dr. Tornyi Katalin Elsőre ijesztőnek és sok esetben megugorhatatlannak tűnik a lovak szakszerű legeltetése. Ezzel a cikkel nem az ijesztgetés a célom, hanem a fontos és hasznos információk összegyűjtése, hogy te is nyugodt szívvel engedd a lovadat a legelőre.
Nem a naptár határozza meg, mikor kezdődik a legelőszezon!
Április 24.- e sárkányölő Szent György napja. Hazánkban hagyományosan ezen a napon hajtották ki először tavasszal az állatokat a legelőre. Ennek ellenére a legeltetés kezdetét és végét mégsem a naptár, hanem a legelő talajának és növényzetének állapota, valamint az időjárás határozzák meg elsősorban.
Ahhoz, hogy a legelő évről évre biztosítani tudja a tőle elvártakat, szakszerűen kell gondozni és karban kell tartani. Az elvadult gyep, amely számos gyom- és/vagy mérgező növényt, valamint fásszárú cserjét/bokrot is tartalmaz, semmi esetre sem nevezhető legelőnek!
Így legyen a legelőd háromszor akkora!
A legelő gondozásához tartozik a tápanyagok megfelelő mennyiségű és optimális időben történő utánpótlása szerves vagy műtrágyákkal. A trágyázást követően a legelőnek általában legalább 30 napot “pihennie” kell. Érdemes azonban az őszi behajtást követően elvégezni a tápanyagok utánpótlását.
Lovak számára az ideális legelő méret 1 ha/ló lenne… Ha kisebb terület áll a rendelkezésünkre, érdemes a szakaszos legeltetési módszert alkalmazni. Ennek lényege, hogy villanypásztorral kisebb részekre osztjuk a legelőt. Ha az adott területet lelegelték a lovak, akkor a következő “szakaszra” kell átengedni őket. Így a lelegelt területnek van ideje fellélegezni, s ha szerencsénk van, egy-egy szakaszt egy adott szezonban akár 2-3x is használni tudunk.
Nemcsak a legelőt, de a lovat is fel kell készíteni!
A legelőre való kihajtás előtt nem szabad elfeledkezni a talaj megfelelő előkészítéséről és a talajrendezésről sem. Illetve gondoskodni kell az itatóhelyekről is, amelyek megfelelő mennyiségű és minőségű vízzel szolgálnak a legelőn tartott lovaknak.
De nemcsak a legelőt, hanem a lovakat is érdemes a legelési szezonra megfelelően felkészíteni. A kihajtás előtt érdemes az állománynál egy parazitológiai bélsár vizsgálatot végeztetni az állatorvosunkkal, majd ennek eredményének megfelelően végrehajtani a lovak célzott és szakszerű féreghajtását.
Azokon a területeken, ahol korábban előfordult vagy jelenleg is jelen van a lépfene kórokozója, érdemes a lovakat vakcinázni. A jelenlegi járványhelyzet mellett pedig (elsősorban az észak-keleti régióban) ajánlott a legelőn tartott lovakat veszettség elleni védőoltásban is részesíteni.
Mielőtt kiengednénk a lovakat a legelőre, érdemes őket fokozatosan hozzászoktatni a zsenge, friss, lédús és szénhidrátban gazdag fűhöz. A hirtelen takarmányváltás (szénáról friss fűre való hirtelen átállás), ahogy minden esetben most is egészségügyi kockázatokkal járhat. Az emésztőrendszeri tünetek széles skálán mozoghatnak: a zöldszínű, lágyabb bélsártól a masszív hasmenésig; az enyhe kólikás nyugtalanságtól, a vak- és/vagy vastagbél gázodsodásával járó súlyosabb kólikáig. De nem feledkezhetünk meg az akut savós patairha-gyulladásról sem.
Mit tegyél még hogy ne legyen baj baj hátán?
Ahogy korábban említettem, nem a naptár kell, hogy meghatározza a legelőre hajtás időpontját, hanem a legelő és annak talajának az állapota. Abban az esetben, ha a legelőn lévő növények még nem elég erősek, a lovak gyorsan letarolhatják az egészet. A gyenge füvet gyökerestül veszik fel. Ez azonban nem csak a legelőt teszi gyorsan tönkre, hanem a homokkólika kialakulásának a veszélyét is magában hordozza.
Arról is gondoskodni kell, hogy a legelő megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt biztosítson a rajta legelő lovak számára. Elkerülve ezzel a lovak minőségi és/vagy mennyiségi éhezését, valamint a gyom- és/vagy mérgező növények elfogyasztásából adódó egészségügyi problémákat.
Ha biztonságban akarod tudni a lovadat a legelőn és azon túl, további információkért keress bátran! https://drtornyi.hu/kapcsolat/
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE HASZNOS TARTALMAKÉRT!
