Kemencét házilag? Miért ne!

Kenyérlángos-kedvelő vagy? Vagy épp a kemencében sült töltött káposztáért rajongsz? Nem is olyan elérhetetlen, mint gondolnád. Magad is építhetsz könnyűszerrel házi kemencét, ha megnézed, mi hogyan készítettük el a sajátunkat, gyakorlat és alapképzettség nélkül. Hidd el, Neked is sikerülhet!

Kezdjük ott, hogy nagy szükségünk volt egy kemencére, mert saját kenyereket sütünk, imádjuk a kenyérlángost, és a nagy zománcos lábosban készülő hatalmas adag töltöttkáposztákat. Ehhez viszont kemencére volt szükség. Utánanéztünk a videómegosztókon, hogyan is néznek ki a kemencénk. Történetesen szerencsénk is volt, hiszen a Majorság felújításakor keletkezett egy adag bontott vályogtégla.

Cigánykemence

Mielőtt nekiláttunk az építésnek, rábukkantunk az interneten a cigánykemence építésére. Először bontottéglával akartunk dolgozni, de az így gyakorlati tudás nélkül elég bonyolultnak tűnt, így egyszerűbb megoldások után kutattunk. Így akadtunk rá a tapasztott – vagyis cigánykemence – kemence építésére.

Volt egy rossz helyen álló, földdel teli kútgyűrűnk. Megmozdítani sem tudtuk, így célszerűen ez adta az alapokat.

Bontott téglával kibéleltük a kemence alját, hogy a kútgyűrűt szintbe hozzuk. Ez adja most a sütőfelületet. A téglákat amennyire csak lehetett nem törtük, inkább több rétegbe raktuk a szintbe hozáshoz. A fugázáshoz a vízzel sárrá dagasztott vályogot használtuk.

Mire nem jó a gumicsizma és egy öreg maltereskád. A baltával összedarabolt vályogtéglákra vizet öntöttünk, majd jött a vályogvetés…kismalac módjára boldogan dagonyáztunk, viszonylag sokáig. Igazán jó edzésprogram! A massza akkor ideális a tapasztáshoz, amikor a gumicsizma gyakorlatilag beleragad, és alig tudod kivenni belőle a lábad. Mármint a sárból.

A következő lépés, miközbenegyikőnk a vályogtéglákból készült sáron dolgozott, addig a másikunk a vastagabb gallyakat körbeszúrkálta a kemence alapján, a téglák szélénél, és csirkehálóval borította.

Erre miért volt szükség?

A gallyak adják a kemence alapformáját. A csirkeháló segíti, hogy könnyebben kitapasztható legyen, legyen mihez a sár ragadjon.

A csirkehálóval kialakítottuk a kemence ajtaját is, és a füstkivezetőt is – mely a kemenceajtóval átellenes oldalra került, felülre.

A gally lehet bármilyen. Mivel nekünk rengeteg akácunk van, ami meszésre szorult már, így abból dolgoztunk, de gyakorlatilag bármilyen fával dolgozhatunk. A szabálytalanságtól nem kell megijedni, mert a tapasztással orvosolható.

Az akáccal egyetlen gondunk akadt, hogy sok volt rajta a kiálló tüske, így tapasztáskor néha igencsak megszúrt minket, de ha kezdetben levágtuk volna róla, akkor ez sem okozott volna fejtörést.

Hogy ez a technológia mennyire időtakarékos kemenceépítési mód, azt jól példázza, hogy pont ennél a fázisnál sétált el a szomszédunk a Május 1-i rendezvényre, és viccesen megkérdezte: „Mivan szomszéd? Madárkalitkát építetek?” Ekkor nagyjából délután kettő óra volt. Az álla viszont leesett, amikor 3 órával később (!) hazaérkezett, és a kemence állt, és hátul füstölgött kifelé a pici „első begyújtás” – de erről még később mesélünk.

És íme a hátsó füstkivezető: a cserép! Persze ez csak átmeneti, a cserép arra szolgál, hogy körbetapasztjuk, majd amikor teljesen elkészül a tapasztás, a cserép kikerül belőle és a végső formára „szépíthető a füstkivezető nyílás.

Itt már látszik, hogy a kemence kívül és belül is gyakorlatilag majdnem teljesen kitapasztásra került. A füstkivezetőt a felső egyharmadba raktuk, így lett meg a kellő huzata a kemencének. A botokat szalmabála madzaggal kötöztük kezdetben, ezt is a vályogsár eltakarja, így nem kell a későbbiekben sem leoldani róla.

A vályoghoz a jobb tapadás érdekében kevertünk egy kis szalmát, de ez nem olyan fontos, hiszen a vályogtéglákban alapból van. De mivel nem volt elegendő vályogtéglánk, így homokkal és szalmával dúsítottuk a „sarat”.

A képen a Bella vizslánknak volt a legjobb dolga, hiszen kedvére őrizhette a bográcsban készülő gulyáslevest…De más hasznát nem vettük… Eközben Fügevizsla az árnyékban pihent, vagy kergette önmagát …

A tapasztás kész kívül belül…egyelőre még kissé féloldalasan, de most hagyjuk száradni egy napot. A szomszédunk itt érkezett haza 3 órával később, és csodálkozott rá, hogy „Jéééé, ez egy kemence??”.

Begyújtani először? De mikor?

Hivatalosan a kemence teljes kiszáradásáig várni kell az első begyújtással, mert akkor mondják biztosra a kemenceépítésben jártasak, hogy sérülésmentesen begyújtható. Mit is jelent ez?

A kemence falazatában ilyenkor nagy a víztartalom, és ha felhevül, akkor könnyen reped vagy akár szét is vetheti a kemence falát.

De akkor mi miért és hogyan gyújtottuk meg?

Amint készen lettünk, rájöttünk, hogy híg lett helyenként a vályogsár és elkezdett lepotyogni a belső részeken a falazatról a sár. Hogy ezt hamarabb megszárítsuk, legalább légszárazra, picike tüzet raktunk csak bele. Nem engedtük átmelegedni a kemence falát, viszont pár perc fűtéssel láttuk, hogy megállt a potyogás, a füst rendesen halad kifelé, a szélirányt is eltaláltuk – vagyis a kemence ajtaja és a füstkivezető jó irányba áll, illetve láttuk, hogy a füst hol távozik ki a falon keresztül, így tudjuk már most korrigálni a tapasztási hiányosságokat.

Vártunk két hetet a nagy begyújtással. Minden nap picike tüzet raktunk bele, alig 1-2 pernyi könnyű tűzzel, mert az esős időjárás miatt óvatosan, de sürgetni szerettük volna a száradást.

Az egyedüli hátránya ennek a kemencetípusnak az, hogy elázik és elmosódik, így az építést és kiszárítást is olyankor végezzük, amikor legalább 1-2 hétig verőfényes napsütést ígérnek, mert minél többször kell letakarni éjszakára, napközbenre, annál lassabban szárad. Ahogy ez nálunk is történt.

Pár helyen megreped a száradáskor a kemence, nem kell megijedni. Ettől még statikailag és működésileg rendben lesz. Illetve utólag is ki lehet tapasztani a repedéseket. A vályogkemence kívülről lemeszelhető, hogy szép fehér legyen, de a kemence nyílásainál mindig fekete kormos lesz, így kérdés érdemes-e meszelni.

Az első begyújtáskor egy kicsi cipőt sütöttünk királybúzalisztből, saját tönkölykovásszal. Mennyei lett…és már azóta rengeteg tökipompos (kenyérlángos) és kenyér került ki a kemencéből.

Hogyan süss benne?

A kemencét teljesen fel kell fűteni, aprógallyakkal, szőlővenyigével, majd a jobb hőtartás érdekében vastagabb fákkal izzítsuk. Amikor kellően sok a parázs, a parazsat húzzuk körbe szét a kemence fala körül, hogy a tepsi beférjen. Hőálló, és tűzálló tepsiben kell sütni! A teflonos, kerámiás sütőlapok, tepsik nem alkalmasak kemencében sütésre! A festett mázasakkal is vigyázzuk, mert a nagy hő kárt tehet az edényben. A kenyér viszonylag hamar megsül benne, nagyjából 20 perc alatt.

Ha kedvet kaptál a kemenceépítéshez, kérdésed merült fel, írj nekünk bátran az info@kertportal.hu címünkre, szívesen válaszolunk és segítünk, amennyiben tudunk!

Amikor a meszelést említettük, akkor pont ezt akartuk kifejezni…szinte felesleges. Pár hét sütés után a kifelé szálló koromtól ilyen fekete lesz a felülete. Persze ha az ajtót jobban el tudjuk készíteni, akkor ez némiképp korrigálható, de a mi esetünkben igencsak fekete lett a kemence a sütések után. A háttérben részben látszik a készülő tetőszerkezet, természetesen ez is házilag, így hamarosan erről is olvashattok, hogyan lehet könnyen, házilag esztétikus tetőszerkezetet építeni – akár kemence fölé is.