Tata fotós szemmel

Komondi Ágnes a covid alatt fedezte fel igazán Tata városát, melyet könyvében nagyszerűen be is mutat. Minden szépségét, különlegességét fotókon, rövid leírásokon, érdekességeken keresztül adja át. Mai interjúm alanya ő lesz.

– Mióta élsz, tevékenykedsz Tatán? Mivel foglalkozol?

Tatán születtem. Fotós-marketinges vagyok. Fotózással 18 éve foglalkozok. Portréfotókat készítek vállalkozókról, vállalkozásoknak segítek a vizuális megjelenésükben és fotós workshopokat tartok havonta egyet.

Ezen kívül, ami még érdekes lehet, hogy rendszeresen szervezek Tatán fotós sétákat. Ami abból áll, hogy adott időpontban találkozunk, sétálunk, beszélgetünk, fotózzuk Tatát, tanulunk. Több olyan helyszínen is voltunk már, amit nem nagyon ismernek még a tataiak sem. Ezek a séták ingyenesek, olyanok csatlakoznak, akik szeretnek fotózni, szeretik a várost, a természetet. Ehhez ez Facebook csoportot is létrehoztam.

– Mi a legjellemzőbb Tatára? Hogyan mutatnád be a várost?

Tata rendkívül fotogén város! Bármerre is indulunk el, mindenhol van egy nevezetesség, egy tó vagy folyó. Jó itt élni, mert „még” zöld, természetközeli. Igyekszünk vigyázni rá.

Rendszeres, nagy rendezvényei vannak a városnak. A hétvégeken mindig megtelik, sokan érkeznek akár csak egy napra is. Hiszem, hogy egy nap alatt nem lehet bejárni a várost, még a nagyobb látványosságok felkeresésére sem elég az az idő. Ide legalább egy hétvégére kell eljönni. Ha pedig nem a forgalmas helyszíneket részesítjük előnybe, arra is alkalmas Tata. Rengeteg, kevésbé felkapott, de látványos, felfedezésre váró helyszín is van.  Kiemelném a Kálvária dombot. Sokan ismerik, hallottak róla, mégis igen kevesen keresik fel. Tata legmagasabb pontja, és ha felmennek a Fellner Jakab kilátóba, gyönyörű panoráma tárul a látogató elé.

– Ha csak egy valamit kellene kiemelni, amit, mint turista meglátogassak, mi lenne az?

Ha csak egyvalamit kellene kiemelnem, az az Esterházy Pezsgőgyár lenne. Egyik kedvenc helyszínem fotózásokhoz is. Kevesen ismerik, nincs mindig nyitva, csak időszakosan látogatható. Érdekes, látványos és az egyik tulajdonos vezetésével vissza lehet csöppenni a múltba. Ráadásul újra pezsgőgyártás folyik a falai között.

– Mesélnél a városról készült könyvedről? Hogyan született az ötlete? Miként álltál neki?

Két éve kezdődött a maradj otthon ”mozgalom”. Kevesebb lett a munkám, mert a vállalkozások is behúzták a féket, kevesebbet költöttek marketingre, fotózásra. Ekkor született meg a gondolat, hogy a régóta dédelgetett elképzelést, hogy készítek Tatáról egy könyvet, meg is valósítsam. Idő volt rá, a természetbe, városba ki lehetett menni. Rengeteg fotóm volt már a városról, gondoltam sokat nem kell hozzá fotóznom. Mekkorát tévedtem! Mindig készült szebb fotó, mindig jött újabb ötlet, hogy mi kerüljön bele a könyvbe. Ráadásul pár épület, helyszín fel is lett újítva. Én pedig a mai Tatáról szerettem volna készíteni egy könyvet. Ahogy most kinéz, amilyennek most látjuk. Gondolom, ennek majd sok év múlva lesz jelentősége.

– Mi volt a legnehezebb vele kapcsolatban? És mik voltak a legszebb pillanatok?

A legnehezebb feladatnak azt tartottam, hogy úgy mutassam be a város, ahogy még nem tették. Dolgozott bennem a marketinges is rendesen. Ezért lett kissé formabontó. Nem tipikus fotókat találni a könyv oldalán, aláírva, hogy mit is látunk a képen, hanem az oldalpárokon főleg olyan fotókat látni, ami nem a megszokott nézőpontból mutatja meg az adott épületet, tavat vagy éppen egy tataiak által szeretett fát.

Nehézség volt a járványhelyzet is, volt, ahova nem engedtek be fotózni. Így arról csak külsős képek készültek.

Legjobb pillanatok, események azok voltak, mikor még én is felfedeztem pár újdonságot, ahol még én sem jártam korábban. Az is jó dolog volt, hogy sok segítőkész emberrel találkoztam, sokan örültek, hogy készül egy ilyen könyv a városról.

– Szerinted tudsz újat mutatni a köteteddel a városban lakóknak, a tőzsgyökeres tataiaknak is?

Igen, mint említettem, még magamat is megleptem egy-egy helyszín felfedezésével. Sok tatai ismerősömtől kaptam visszajelzést, hogy nem tudták, hogy van Tatán például két feneketlen tó is. Ez máig sokaknak még felfedezésre vár.

– Be tudtad mutatni teljesen a várost? Annyira, amennyire szeretted volna, vagy van még benne lehetőség, még egy könyv lehetősége? 

Próbáltam egy átfogó, nagyon átfogó képet mutatni Tatáról. Így került bele a MH 25. Klapka György Lövészdandár, az összes templom, a vasútállomás, sokat gimnáziuma az Eötvös József Gimnázium, de még a temetőkről is pár légifotó.

Mindent nem tudtam „belepréselni”. Kompromisszumot kellett néha kötnöm. Így kimaradtak a szobrok, iskolák is.

Ez a város egy kis ékszerdoboz, ezer kis kinccsel a belsejében. Tervben van egy nagyon exkluzív könyv. Már elkezdtem gyűjteni hozzá az anyagot.

– Milyen plusz dolgoktól lett ilyen egyedi és izgalmas a könyv?

Marketinges szemléletem miatt sok olyan dolog került bele, amit máshol még nem láttam. Ilyen például a sziluettfotók. Én nagyon szeretem az embereket fotózni. De tudjuk, a mai leszabályozott világunkban ez nem egyszerű feladat. Azon törtem az agyam, hogy hogyan kerülhetnének mégis emberek a könyvembe, de ne kelljen szerződések, bele egyezések garmadát aláiratni. Így született meg a sziluettek ötlete. Ami a könyvben található sziluettek, azok mind valós személyek. Nappal szemben fotóztam az előttem elhaladókat.

Heteken keresztül ültem a parkokban, tó partján, hogy ilyen fotókat készítsek. Így olyan emberek kerültek bele, akik tataiak vagy éppen Tatán tartózkodtak. Több száz van belőle a könyvben. Természetesen van tudatosan készült is közte az ismerőseimről, barátaimról, rokonaimról. Vagy aki jelentkezett, hogy szeretne benne lenni. Így mégis csak kerültek bele emberek.

A másik, amitől egyedibb lett, hogy rengeteg légifotó található benne. Szerencsére még akkor, amikor készítettem a könyvet, nem kellett engedély a drónhasználathoz.

Kicsit a természet szeretetére, a természet óvására is szerettem volna felhívni a figyelmet, így azt is belecsempésztem a könyvbe.

– Kik segítettek az elkészültében, végig az utadon?

Sok segítséget kaptam a könyvhöz, főleg azoktól, akiknek a területe, épülete szerepel a könyvben. Ezeken kívül nagy segítségemre volt a lányom, a kutatómunkákat vállalta magára. Sokat köszönhetek a könyv grafikusának is. Türelmes volt, kreatív és pontos. Ezek ma már nagyon fontos tényezők. Megemlíteném azokat az embereket is, akik a könyv hátuljára írtak ajánlást, ők a szakértelmükkel, biztatásukkal segítettek ezen az úton.

– Milyen plusz dolgot kaptál te magad a könyv készítése, születése közben? 

A könyv készítése közben sok olyan dolgot észrevettem a városban, ami mellett simán elhaladtam volna. Sokkal érzékenyebb lettem a környezetünk tisztaságára, sokkal fontosabbnak tartom, hogy mivé formálódik a város, hogy alakul. Bár sok beleszólásom nincs ezekbe, de apró dolgokkal talán én is hozzá tudok ahhoz járulni, hogy szerethető, élhető legyen továbbra is Tata.

Természetesen a sok elismerés, amit a vásárlóktól kapok folyamatosan, azok is nagyon motiválóak. Könyvbemutatókat tartottam, fotós klubbokba hívnak előadónak… Ezek mind visznek tovább ezen az úton.

A könyvhöz tartozó weboldal, ahol meg is lehet rendelni: www.tatakonyv.hu

A hozzá tartozó Facebook oldal: https://www.facebook.com/TataHungaryTata/

A hozzá tartozó Instagram oldal: https://www.instagram.com/tatahungary/

Gyönyörű város Tata, érdemes mindenképp ellátogatni oda, felfedezni a különleges látnivalóit. Ehhez tökéletes segítséget nyújt Ágnes könyve is!